Aki vezetett már Horvátországban, az tudja: a tengerparti utak, a hegyi szerpentinek és az autópályák sajátos ritmust teremtenek, amelyet a helyi sofőrök magabiztosan követnek. A szabályok kifejezetten szigorúak, a bírságok magasak, a horvátok mégis egyfajta könnyed, természetes rutinnal közlekednek. Ugyanakkor vannak olyan közlekedési szokásaik, amelyek elsőre meglephetik a magyar turistákat – és hasznos ismerni őket utazás előtt.
Az egyik legfeltűnőbb horvát sajátosság az, ahogyan a helyiek bánnak a kanyarokkal. A hegyi utakon gyakran találkozunk határozott előzésekkel, amelyek látszólag vakmerőnek tűnnek, valójában azonban tapasztalatra épülnek: a helyiek jól ismerik az útvonalakat, a kanyarok ívét, a forgalom ritmusát. A turistáknak viszont érdemes óvatosabban haladni, mert a helyiek tempója könnyen megtévesztő lehet.
A városi forgalomban is akadnak sajátos szabályok. Zadarban, Splitben vagy Dubrovnikban sokan használják a „villogós köszönetet”, vagyis egy rövid vészvillogó jelzéssel hálálják meg, ha valaki besorolja őket vagy elengedi a forgalomban. A másik érdekes jelenség, hogy Horvátországban sokkal többen tartják be a gyalogátkelők elsőbbségi szabályát: a gyalogosnak való megállás teljesen természetes, a horvát sofőrök pedig figyelmesebbnek tűnnek ebben, mint sok más mediterrán országban.
Az autópályákon a helyiek gyakran tartanak nagyobb követési távolságot, mint azt itthon megszokhattuk – ennek köszönhetően a forgalom haladása egyenletesebb, és ritkábban alakulnak ki hirtelen fékezések. Az is megfigyelhető, hogy a horvát sofőrök tudatosabban használják a leállósávot műszaki hiba esetén, és szinte azonnal kirakják a háromszöget, ami a szigorú szabályozásnak és a gyakori ellenőrzéseknek tudható be.
A tengerparti városokban ugyanakkor előfordulnak játékosabb szokások is. Egy ismert „horvát specialitás” például, hogy a keskeny, kőházak közötti utcákban a sofőrök dudával jelzik egymásnak a közelgő kanyarokat. Ez nem agresszív gesztus, épp ellenkezőleg: udvarias figyelmeztetés, amely a balesetek megelőzését szolgálja olyan helyeken, ahol a kilátás korlátozott.
Érdekes jelenség továbbá az úgynevezett „szuperkulturált előzés” a bringások mellett. Horvátországban a kerékpáros turizmus erős, emiatt a sofőrök hozzászoktak, hogy a kétkerekűeket nagy ívben kerülve, lassítva előzik meg. Sok turista számol be arról, hogy nagyobb figyelmet tapasztal a kerékpárosok iránt, mint más déli országokban.
Mindezek ellenére Horvátországban is jelen vannak a nyári szezon velejárói: a türelmetlen sorban állások, a hirtelen fékezések a fizetőkapuknál és a sietségből fakadó hibák. A rendőri ellenőrzések azonban gyakoriak, a büntetések pedig szigorúak, így a helyi sofőrök általában betartják a sebességhatárokat – különösen lakott területen.
Ha Horvátországban vezetünk, érdemes figyelni a helyi ritmusra: a biztos kézre, a nagyobb követési távolságra, a kanyarok tiszteletére és a gesztusokra, amelyek a mindennapi közlekedés részét képezik. A horvátok vezetési stílusa néha magabiztosabb, mint amire számítunk, mégis a rendszer határozottan a biztonságot támogatja. Egy kis alkalmazkodással gyorsan bele lehet tanulni ebbe az „adriás” tempóba.
Ministarstvo unutarnjih poslova Republike Hrvatske – Közlekedési szabályok és gyakorlatok
https://mup.gov.hr
Horvát Közúti Közlekedési Törvény (Zakon o sigurnosti prometa na cestama)
https://narodne-novine.nn.hr
European Transport Safety Council – Road Safety Performance Index (Horvát közlekedési szokások és statisztikák)
https://etsc.eu/pin/Horvát autóklub (HAK) – Sofőri szokások, ajánlások, közlekedési elemzések
https://www.hak.hrUtazói beszámolók és tapasztalatok: a cikkben szereplő érdekes szokások részben valós turistaélményeken alapulnak (pl. Zadar, Split, Nin, Pag régió).
