Szent Marcellus templomot az első megbízható információk szerint a nini egyházmegye említi 1675-ös térképén. Egyhajós hosszanti épület, a régészeti kutatások legalább két építési fázist azonosítottak. A korábbi szakaszban a templom kisebb méretű volt keleti félköríves apszissal. Később a templom oltárterületét bővítették három félöríves apszissal, melyek 2 méteres magasságban máig látszódnak. A talált építészeti töredékek arra utalnak hogy a korábbi szakasz gótikus időszakhoz tartozik, míg a fiatalabb valószínűleg a kora újkozból. A templom belsejében és környékén számos temetkezési helyet, sírokat találtak.